Harmadéves prepa vagyok,

Két kislányért bolondulok,

Minkettőt nagyon szeretem;

Jól elférnek a szívemben.

/Van két kamrám, két  pitvarom,

Ej, ha jobban meggondolom,

Lenne mit, két lány között is

Kényelmesen megosztanom./

A bal pitvar meg a kamra,

Most a kis szöszke otthona...

A szīvemnek másik fele,

A kis barnát fogadta be.

Amikor szöszkém ölelem,

Kis barnám is ott van velem...,

De ilyenkor lelekem fele

Vigyázón őrt áll mellette.

Mikor barnám dédelgetem,

Akkor szöszkém rejtegetem.

Arra még esélyt sem kapnak,

Hogy összetalálkozzanak.

Egyik táncmulatság után

Hazakísértem kis barnám.

Mivel én nagyon akartam,

Engedte, hogy megcsókoljam.

Azonnal megtapasztaltam,

Hogy e témában járatlan.

Gyakoroltunk jó sokáig,

Többször megálltunk hazáig.

Lehet, hogy kicsit helytelen,

Szöszkém majd elfelejtettem.

De Őt az vigasztalhatja,

Nincs szüksége gyakorlásra...,

Mert csókjaim nem csak kapja,

Azokat vissza is adja.

Most már lassan kell döntenem,

Jobban melyiket szeretem.

   De legyen a szívem gondja,

   Meddig tart a “bigámia”.