S.agárd

S.agárd

Summa summárum (Életem villanásai)

2020. január 17. - Szokodi Ferenc

Törtetve de csillapodó hévvel

közelítenek feléd a kérdés-zuhatagok

de nincs válasz

Nincs szabad akarat

*************************

Csitulj szenvedély

a Nap is lenyugodott

és egyre kevesebb a holnap

 

Megrokkant lelked

testedre ült

félelmet rejtegetve

 

Gondjaid kéjjel szeletelték

hogy a beléjük mart lángok

sokszorosan égessenek

 

Megérdemelted

mert erőd ha néha rettent is

mindig gyáva maradt

 

Orvosságod a lassú elmúlás

és egyben jutalmad is

—————————————

A keselyűk vijjogva martak beléd

aztán kínnal

bomladékaikba aljasultak

 

Utódaik rabszolgáivá váltak

a kénköves létezésnek

 

Jobblétre nem szenderednek

jövőjüket a balsors kohóiban

olvasztják majd semmivé

 

Téli táj

2019. szeptember 27. - Szokodi Ferenc

Elmerengve nézem a csillogó havat,

Ezüstösen fénylik a szürke ég alatt.

Nincsenek madarak, csend borult a tájra,

Nincs ki bús szívemet dalokkal táplálja.

  Egy-két varjú károg fenn a  magas légben

Gyászolnak szegények tiszta feketében.

Siratják a nyarat, a gazdag vidéket,

Elbújtak előlük a szántók, vetések.

 

 Elmerengve néztem a szikrázó havat...,

Egyre mart a hideg nagykabátom alatt.

De megadta magát, elment mást kínozni,

Mert egy rőzsetűzzel sikerült elűzni.

 

 

Mikulás est a 8. osztályban

2019. szeptember 26. - Szokodi Ferenc

Itt vagyok gyerekek végre,

Tekintsetek fel az égre;

Meg van fagyva minden csillag,

Mikulás bá’  mégis ballag.

 

Hoztam ajándékot nektek,

Olyant, amit érdemeltek.

Elég sokat gondolkodtam,

Míg puttonyomba pakoltam.

 

Balog Misi s ok verset  ír,

Panaszkodik, hogy nincs papir...

Adok egy új irkát neked,

Ebbe írd a többi versed.

 

Deli Gyuri tartsd a markod,

Te ezt a rádiót kapod.

Vigyázz, mert  csak akkor szólhat,

Ha a leckéd  megtanultad.

 

Doszpod Andris te harci vagy,

Ha később a  Sió befagy,

Akkor is vár az iskolád;

Ezen a fatalpon  sússz át.

 

Katus Jóska, ha nem tanulsz,

Később bizony nem boldogulsz,

Adok egy új Ellenőrzőt,

De ne lássak benne intőt!

 

A Kőszegi mindig fázik,

A torkára  panaszkodik...

Talán ez a vastag nyaksál,

A nyakadon  sokat használ.

 

Sági Gyuri kicsit lusta,

A leckét csak úgy átfutja...

Ha már mindent megtanultál,

E tornacipőben fussál.

 

O.f.: Szokodi te sokszor késel,

Bajod van az ébredéssel?

Itt van ez az öreg vekker,

Majd felébreszt minden reggel.

 

A Tornoczki mindig kócos,

Ez nem nagy baj, mégis fontos,

Hogy összekuszált hajadon,

Ez a fésü rendet tartson.

 

Balog Bözsi sokat olvas,

Jól csinálod, csak lapozgass,

Ajándékod ez a regény,

Gyarapodjon a gyüjtemény.

 

Brezniczki szavalni szeret,

Kapsz tőlem egy verses  könyvet.

Hogyha mindet megtanulod,

Jövőre a párját kapod.

 

Hollentunder a rajzművész,

Néha sír, hogy sok rajz elvész.

Ez a lezárható doboz,

Gondot ezután nem okoz.

 

Keller Kati a gyorsíró,

A legjobb számtan másoló.

Adok neked tintát, tollat,

De a leckét  otthon írjad!

 

Kovács Bözsi jól tud varrni,

Agárdi mintát rajzolni.

Most egy kalocsait adok,

Ha van kedved kivarrhatod.

 

Kovács Kati hallottam, hogy

A diód már lassn elfogy.

Telerakom a kosarad,

De ne óra alatt fogyaszd!

 

Lutz Teri a postát hordja,

Papidobozokba rakja.

Teri, kapsz egy aktatáskát,

Ebbe rakjad a kopertát!

 

Molnár Kati tudom, neked

Gyönyörűen cseng éneked.

Hogy víg legyen minden napod,

Ezt a daloskönyvet kapod.

 

Keresgélem, de úgy látszik,

Szabadi Miska hiányzik.

Ajándékát visszateszem,

Később otthon felkeresem.

 

Lányok, fiuk elbúcsúzom,

Mert bizony még sok a dolgom.

Ha jók lesztek, a puttonyom

Jövőre is telerakom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

J

jj b,b,

 

Anyám tyúkjai

2019. szeptember 09. - Szokodi Ferenc

 

Anyám kertjében a tyúkok,

Kaparják a vetett magot, 

Palántáit sem kímélik,

Mindet tövig lecsipkedik.

 

A kakasnak lenne dolga,

Hogy háremét jóra bírja,

De neki sincs annyi esze,

Hogy tilosba ne eressze

Ezt a torkos, tollas bandát,

Hálálva anyám jóságát.

 

Bodri kutyám, van mit tenned,

Futás, vágjál köztük rendet!

Egyet se kímélj közülük,

Tudják meg, nem játszol velük.

——————————————

Hű kiskutyám ügyes voltál,

Egy kedermagost meghagytál...;

   Anyám egyetlen jószága...,

   Beszoktatjuk a szobába...

—————————————

Előzmény: Tizenéves koromban /Rákosista idők!!!/ beküldtem a Rádióba, Miska bácsinak egy, kapitalizmust kritizáló,

u. n.  szimbolikus verset. Hamarosan jött a válasz: Kedves úttörő pajtás!  Próbálkozz egyszerűbb versekkel! Gondolj

arra, hogy Petőfi Sándor is megírta az Anyám tyúkja c. költeményét. Szót fogadtam..., a fenti versem a bizonyíték.

 

 

Kontraszt /2/

2019. szeptember 08. - Szokodi Ferenc

Zöld erdőben jártam,

Tüskés bokrok közt,

Egy morcos emberke

Elém döcögött.

Megkérdeztem tőle:

Mi járatban erre?

Azt mondta: “Nem titok?

Sok kis szárnyast fogok...”

Kalitkát mutatott,

Amiben sok madár

Rbságban szomorkodott.

————————————

Bársony fűbenjártam, 

Kerek tó partján,

Megláttam egy embert,

— Ez halász talán?

Szóltam hozzá: “Ácsi!

Halász maga, Bácsi?”

Rám nézett, nevetett,

Markomba cukrot tett,

S a tóra mutatott,

Amelyben sok-sok hal

Vidáman fickandozott.

 

 

 

 

Kontraszt /1/

2019. szeptember 08. - Szokodi Ferenc

Nincs levél a fákon

Nincs nesz az utcákon.

Nincs kenyér az asztalon,

A nagy határ parlagon.

 

Rozsdásodik az eke,

Soha nem volt ünnepe.

Nincs pacsirta az égen,

Se pillangó a réten.

 

Teljesen kihalt a táj,

Terjeszkedik az aszály...

Szomorúak az emberek,

Bánatukba temetkeznek.

 

———————————

 

Virágoznak a fák,

Hangosakaz utcák.

Van étel az asztalon,

Tenyér hely nincs parlagon.

 

Pihen a fényes eke,

Van már rangos ünnepe.

A pacsirták már trilláznak,

Pillék nektárt szipókáznak.

 

Verőfényben úszik a táj,

Bő a termės, nincsen aszály.

Az emberek, nem kímélték,

Bánatukat, eltemettėk.

 

 

.

 

 

Majdnem megnősültem

2019. szeptember 05. - Szokodi Ferenc

Láttam, hogy a Sió partján

Sóskát szed egy csinos kislány.

Kaptam magam, odamentem,

Örültem, hogy segíthettem...

 

Beszélgettünk, nevetgéltünk,

Végül egymásba szerettünk.

Bármennyire hihetetlen,

Megcsókoltam, megöleltem.

 

Szívdobogva megkérdeztem,

Lenne-e a feleségem...,

Hogy mit mondott a kedvesem,

Nem tudom, mert felébredtem.

 

 

 

Életem egyetlen pofonja, amit Apámtól kaptam, és megfelezve két fiamnak tovább adtam

2019. szeptember 05. - Szokodi Ferenc

Udvarunkban az almafánk egyedül díszelgett,

Egy-két éve már zamatos gyümölcsöt is termett.

Nagyobb haszna is lehetne, gondoltam magamban;

Szenzációs terv fogant meg szikrázó agyamban

Néha-néha a törzséhez kiköthetném Sárit,

Ha a bűzös istállóban friss levegőt áhit.

Ámde akkor a faágak bajt is okozhatnak,

Mert kiszúrhatják szemét a szerencsétlen lónak.

Ezért nem is tétováztam, nagy munkába fogtam,

Az almafát a lombjától megszabadítottam.

 

Büszkeségtől dagadt mellem, ki volt kötve Sára,

Izgatottan várakoztam mellette Apámra.

Mikor megjött, egy szó nélkül olyan pofont kaptam,

Hogy attól az istállóig labdaként gurultam.

Rosszul esett, mert kiadós dicséretet vártam...

   Kiderült, hogy nagy kár esett a kis almafában.

Soha többé nem nyúlt hozzám, hogyha rosszat tettem,

Büntetése súlyosabb volt, -nehezen viseltem-:

    Úgy fejezte ki haragját, hogy átnézett rajtam,

   Bocsánatot se kérhettem, bárhogy is akartam.

 

 

 

 

 

 

 

 

Potyautasok

2019. szeptember 05. - Szokodi Ferenc

Vonatot csak képen láttunk,

Most egy igazira vártunk

A szekszárdi állomáson,

Én meg Miska a Barátom.

 

Aligára igyekeztünk,

Hogy ott egy kis pénzt keressünk.

Beszélték, hogy a Gazdaság

Jó munkáért tömi bukszád...

 

Jött a vonat ės a tömeg

Nyûzsögve rohamozta meg.

Lökdösődtek, tolakodtak,

Még a lépcsőkön is álltak.

 

Mondtam Miskának, érdekes,

Itt egy vagon tiszta üres...

Mgunkban jót mosolyogtunk,

Majd kényelmesen felszálltunk.

 

Ahogy Sárbogárdra értünk,

A kalauz kérte jegyünk...;

Oly káromkodásba kezdett,

Hogy dobhártyánk belerezgett.

 

Megszeppenve csak hebegtünk,

Nem értettük, mi baj velünk...

Öklét rázva ordította,

Sipirc át a fapadosba!

 

Integettek az utasok;

-Gyertek, jól kapaszkodjatok,

   Végig a lépcsőkön állva

   Érkeztünk meg Aligára.

Őszi nap

2019. szeptember 05. - Szokodi Ferenc

Ablakon át nézem sárfészkes utcánkat,

Csendes őszi eső áztatja a fákat,

A fakó levelek egymás utánhullnak,

A testvéreiktől könnyezve búcsúznak.

 

A határból jövet szekerek döcögnek,

Nehezen forognak a sáros kerekek.

Ökrök és tehenek feszülnek járomnak,

Nincsen pihenése sehol az ostornak.

 

Az alkonyat lassan rátalál magára,

Már Hari kutyánk is vacsoráját várja.

Cirmos Mirci macskánk nagyot nyújtózkodva,

Egerészni készül, indul a padlásra.

 

Apám a sparheltbe szárizéket aprít,

Azzal tüzesíti a megkopott plattnit.

Anyám a lábosban a mártást kavarja,

Az lesz ma a család finom vacsorája.

 

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása