Ablakon át nézem sárfészkes utcánkat,

Csendes őszi eső áztatja a fákat,

A fakó levelek egymás utánhullnak,

A testvéreiktől könnyezve búcsúznak.

A határból jövet szekerek döcögnek,

Nehezen forognak a sáros kerekek.

Ökrök és tehenek feszülnek járomnak,

Nincsen pihenése sehol az ostornak.

Az alkonyat lassan rátalál magára,

Már Hari kutyánk is vacsoráját várja.

Cirmos Mirci macskánk nagyot nyújtózkodva,

Egerészni készül, indul a padlásra.

Apám a sparheltbe szárizéket aprít,

Azzal tüzesíti a megkopott plattnit.

Anyám a lábosban a mártást kavarja,

Az lesz ma a család finom vacsorája.