Elmerengve nézem a csillogó havat,

Ezüstösen fénylik a szürke ég alatt.

Nincsenek madarak, csend borult a tájra,

Nincs ki bús szívemet dalokkal táplálja.

  Egy-két varjú károg fenn a  magas légben

Gyászolnak szegények tiszta feketében.

Siratják a nyarat, a gazdag vidéket,

Elbújtak előlük a szántók, vetések.

 Elmerengve néztem a szikrázó havat...,

Egyre mart a hideg nagykabátom alatt.

De megadta magát, elment mást kínozni,

Mert egy rőzsetűzzel sikerült elűzni.