S.agárd

S.agárd

Örzse néni balladája

2019. augusztus 29. - Szokodi Ferenc

:Örzse néni egymagában,

Szoba-konyhás kicsi házban

Tengeti sivár életét,

Gazdagítva szegénységét.

 

Talpalatnyi a portája,

Egy szem tyúkja kapirgálja...,

Benne csak a dudva terem,

Nem sok, inkább töméntelem.

 

Körbe-körbe a vakolat,

Már rég elhagyta a falat.

Ablakain üveg helyett,

Zsírpapir fogja a szelet.

 

Se rokona, se családja,

Nincs, kinek lelkét kitárja.

Napról napra jobban érzi,

Büntetés így tovább élni.

 

            2

Örzse néni olvasõja

Egyetlen vigasztalója.

Morzsolgatja reggel, este,

De nem szűnik szenvedėse.

 

   Ó, Istenem mondd meg nékem,

Hogy ellened mit vétettem?

Minden új nap újabb kínt hoz,

Légy irgalmas, végy magadhoz.

 

Ahogy imáját mormolja,

Váratlanul az Ūr hangja

Megvilágítja elméjét,

Feltámasztja holt reményét.

 

Felveszi legszebb ruháját,

Kulcsra zárja kikapuját,

Lépéseit hátrahagyva,

Átvánszorog aszomszédba.

 

            3

   Örzse néni, de rég láttuk,

Örvendünk, hogy újra látjuk.

Hogy megtiszteli a házunk...,

Érezze jól magát nálunk.

 

Előkerül egy fonott szék,

És helyet foglal a vendég.

Kicsitpiheg, aztán mondja,

Mit sugallt a Megváltója:

 

Rájuk íratná a házát,

Ha vállalnák eltartását...,

Olyan csend lett a konyhában,

Mint valami mély kriptában.

 

Amikor magukhoz térnek,

Kérdőn mind egymásra néznek...

   Szól agazda: Örzse néni,

Ezt jól meg kell még fontolni.

 

            4

Örzse néni örömében,

Könnyet rejtegetszemében.

Egyre csak azt hajtogatja,

Milyen boldog minden napja.

 

Megszépült udvara, háza,

Van már meleg vacsorája.

Amagãnya sem emészti,

Mindent megkap, ahogy kéri.

 

Eközben egy álnok család,

A kis házra feni fogát.

Örzse néni elis hiszi,

Hogy náluk még jobb lesz neki.

 

Kioktatják, mi adolga,

S elviszik a hivatalba.

Előadja álsérelmét;

Fel is bontják szrződését.

 

            5

Örzse néni, Örzse néni,

Később lesz majd miért sírni.

Megjár, aki ilyen rútul

Jótevőjétől elfordul.

 

Házát hamar dobraverik,

Annak árát zsebre teszik...

A hálátlan új otthona,

Ablaktalan, dohos kamra.

 

Éhen-szomjan ott sinylődik,

Undorító férgek lepik.

Gondozói csak azt várják,

Hogy végre a sírbazárjãk...

 

Lelke purgatóriumban

Vezekel megalàzottan.

Isten tudja azt, senki más,

Meddig tart a megtisztulás...

 

/Igaz történet. 1948-49-ben történt.

A főszereplők: Örzse néni és Sz. Lajos családja./

 

 

 

 

 

 

 

 

            

A bejegyzés trackback címe:

https://sagard.blog.hu/api/trackback/id/tr4315031304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása