Az ég sötét fátylán sok ezüstgomb ragyog,

Egyre szaporodnak a fényes csillagok.

A madarak sorra fészkükbe repülnek,

A házi szãrnyasok ugyancsak elülnek.

A horkoló hīzó már észre sem veszi,

Hogy Mirci, egerét épp mellette eszi.

Hü kutyánk a Hari, kipihente magát,

Éjszaka éberen őrzi majd a portát.

Csendesen kinyitom az istállóajtót,

Zseblámpám fényénél figyelgetem Bimbót.

Látom, minden rendben, nyugodtan kérődzik,

Párnapos bocija mellette álmodik.

Házkörüli sétám ezzel befejezem,

Lassan bemegyek, hogy vacsorám megegyem...

Elég későre jár, de álmos nem vagyok,

Szüleim engedik, kicsit mėg olvasok.