Ha tükörbe nėzve magadat meglátod,

Nem öklendeztet meg a pálfordulásod?

És a hányadékod nem nyelt még el nyakig?

Hogy lehet így élni, akárcsak egy napig?

Szineváltozásod, — Ugy  van ahogy mondom—

Megirígyelhetné egy bősz kaméleon.

Csodálkozik fiad: “Apám nem túl régen,

Ezt a zászlót büszkén lengetted a téren,

Mostmeg elégeted, hogy mindenki lássa,

Új színü zászlóval mész Békesétára?

És mi lesz, ha megint változik a divat,

Lesz képed  keresni újabb aranyhidat?”

Kacagva brekeg a sok varangyos béka,

Mert jellemed szintje hasukat csiklandja.

Mélyebbre süllyedni, ennél már nem lehet;

   Elégtelent adott a saját gyermeked...

 E