Fordulj bolha!

Nem fordulok.

Meddig?

Keddig.

Mit vársz?

Kézfogást/csókot.

Kitől?

Ibolyától.

Ibolya adta a kezét,

Épp csak rám vetette szemét.

Én meg egy kicsit szégyelltem,

Hogy megizzadt a tenyerem.

Megint gyáva volt a bolha,

Csókot is kérhetett volna.

Mikor tudja meg szerelmem,

Hogy Őérte epedezem...

Később megint bolha lettem,

Most merészen csókot kértem.

Ahogy odalépett hozzám,

Halvány pir bujt meg az arcán...,

A jel azt sejttette velem,

Tudja, nem közömbös nekem.

Titokban kicsit reméltem,

Megadja majd, amif kértem.

A fülemtől arasznyira,

Elcuppant egy halk puszija.

Ami történt alig hittem,

Csak úgy kalimpált a szívem...

Tizenhárom éves voltam,

- A jövőnkről álmodoztam -

Ibolya meg éppen tíz lett,

Korban éppen hozzám illett.

Gyorsan pörögnek az évek,

Az álmaimmal repülnek.

   Azt a napot most is várom,

Amikor győz bátorságom...