Vágyaim terhétől Teérted görnyedek,
Sokáig nem bírom,
Már szólni sem merek...
Nem tudok élni, ha nem lehetek Tied.

Szirén-énekeddel tápláltad reményem?
Ebbe beleveszek...
Elemészt a kínom...
Egyre forróbb lázam, elégek úgy érzem.

Elégek és testem apró, finom porát,
Nyitott ablakodon,
Sötét füstje nélkül,
Pille-szárnyú szellő viszi be majd Hozzád...,

Egy parányi porszem, -Te észre sem veszed-
Halkan, nesztelenül
Tapad meg ajkadon...
   Ha másképp nem tudlak, azzal csókollak meg.